Elhunyt Dr. Monos Emil professor emeritus, a Baráti Kör "örökös" elnöke


Hosszan tartó betegség után, életének 84. évében 2018. november 19-én elhunyt Dr. Monos Emil professor emeritus, a Semmelweis Egyetem Baráti Körének "örökös" elnöke.

Temetése 2018. november 29-én, csütörtökön, 16 órakor lesz a Pesti Ferences Templomban (1053 Budapest, Ferenciek tere 9).


Gyászjelentés




Monos Emil professzor úr a Baráti Kör „örökös” elnöke velünk van...

Nincs szándékomban búcsúzni professzor úrtól; tisztelegni szeretnék az előtt, akit hallgató korom óta, közel 50 éve ismerek. Kezdetben messziről, mint a szigorú és talán félelmetes oktatót, kutatót; majd közelebbről, mint az építő-segítő, aktív professzort, aki mindenütt ott van, és mindenben részt vesz, a PhD-felvételiken, a megbeszéléseken és kritikusan-előremutatóan mindig hozzászól, kérdez; később, mint munkatársat, végül atyai jó barátot, baráti köri vezetőt, aki mindenkor lelkesen szervez, segít, támogat és intéz.

Vajon mi lehetett a feltétel nélküli élet-igenlő-örömteli életének titka?!

  • Az ősök tisztelete, az édesapa asztalos szerszámainak féltő és az utódoknak átadó szeretete?
  • A hagyományok őrzése; a szakma, a tudomány, az oktatás, a kultúra nagyjai emlékének megbecsülése és a jövő felé történő közvetítése?
  • A meleg, harmonikus családi élet, annak elkötelezett szolgálata, összetartása és fenntartás nélküli támogatása?
  • A fiatalság, a tehetség szeretete, támogatása, önzetlen és odaadó nevelése?
  • A hit; a teljes élet szentségének szolgálata?
  • Az emberi kapcsolatok, a mély barátságok kialakítása, fenntartása?
  • A fegyelmezett, tudatos, minden szélsőségtől mentes kiegyensúlyozottság?
  • Az Eötvös Gimnáziumi, a reáltanodai, de humán osztálybeli hagyományok?
  • A fizikai munka, a kemény sport, a kultúra, a versek, az elhívatottság, az érdeklődés határtalansága a vénák biofizikájától a pszihofiziológiáig?
  • A véletlen, a vakszerencse, a sors ajándéka, a szerető feleség, Klárika, az unokák, a lelkes tanítványok, a kollegák ragaszkodása, szeretete, a Balatonalmádi kikapcsolódások, a szomszéd demizsonos jó vörös bora!?

Ki mondja meg!? Ki tudja, hogy e gazdag és kiegyensúlyozott életben mi volt az ok és mi az okozat, mi az elsődleges és mi a következmény? Ki tudja, hogyan lehetett egyszerre, Finnországban Osmo barátunk kertjében a lebontandó kerítés köveiből kápolnát építeni, a Semmelweis Egyetem Baráti Körének tagjait úgy szolgálni és boldogítani, hogy a tagok évtizedek után is foggal-körömmel ragaszkodtak vezetéséhez? Hogy lehetett a saját szakma művelése mellett nemcsak felismerni, hogy a kórélettan legalább annyira, ha nem még fontosabb, és az Élettani Társaság elnöksége után a Nemzetközi Kórélettani Társaságot és Kongresszust teljes odaadással, sikeresen vezetni, szervezni? Hogyan lehetett új oktatási formákat, például a biomérnökséget, kitalálni és együttműködéseket egyetemek, intézmények között eredményesen megvalósítani; hazai és nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni, támogatni, sikeresen gondozni úgy, hogy közben sem tőle, sem róla, soha senkitől - sem otthon, sem itthon, sem sehol – nem hallottunk panaszt?

A titkot már 1995-ben próbáltam megfejteni, amikor nagy tisztelettel rektorhelyettesnek kértem fel Monos professzor urat, de az igazi választ tőle kaptam. Szerinte az - aki a biológia, az élet- és a kórtan tudományát műveli, és annak bonyolult rendszereiben képes tájékozódni - bármire képes lehet!

Titkon bevallom, hogy magamban már régóta a nyelvtani jelző új fokozási formáját használom az alábbiak szerint:

  • alapfok: pozitív, előremutató, emberi viselkedés
  • középfok: pozitívabb, előremutatóbb, emberibb viselkedés
  • felsőfok: legpozitívabb, legelőremutatóbb, legemberibb viselkedés
  • legmagasabb fok: legeslegpozitívabb, legeslegelőremutatóbb,
  • legeslegmagasabb fok: legeslegemberibb viselkedés, azaz monos

Ahogy nincs nappal éjjel nélkül és nincs fény sötétség nélkül, úgy nincsen élet halál nélkül; aligha vitatható, hogy az életnek a halál ad értelmet, a halálnak pedig az élet. Ezért hát ne szomorkodjunk, mert Emil élete igazi, értelmes, az emberi küldetést és létet igazoló volt. És ezt mind jól tudjuk, akik ismertük, akik együtt dolgoztunk, alkottunk vele. Ő felismerte a közösség és az egyéni munka eredményes összehangolásának fontosságát és vállalta, hogy egy nagy rendszerben egy csomópont, csavar legyen és, hogy önként segítse az összes többi csavar összehangolt, előrevivő működését.

Most egy szakasz véget ért Emil életében és újabb kezdődik, mert, ahogy Arany János mondja, "nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét...".

Mi, akik ismertük, akikkel így vagy úgy kapcsolatban volt, hordozzuk magunkban emlékét; de a mi halálunkkal sem ér majd véget, mert az egyes emberek feladataik teljesítése közben feloldódnak az emberiség nagy rendszerében hozzájárulva a közös, a nagy út építéséhez, melyen az emberiség halad előre. Ezért hát ne szomorkodjunk!, inkább legyünk tanúi a természet évmilliárdos rendjének.

Ha majd újra és újra érezzük hiányát, gondoljunk arra, hogy csak az érték az, ami ilyen űrt hagy maga után, és vegyük tudomásul Kosztolányi sorait is:

"Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."

És bár kétségtelen, hogy:

"Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá,..."

De, az itt maradottak, tudják, hogy nem ez a vég! Mi hisszük és valljuk, hogy mindnyájan az emberiség része vagyunk és feladatot teljesítünk mindnyájunkért, a jövőért, és miközben hamuvá és porrá válunk, nyomunk marad és abból új élet fakad.

Leljünk vigasztalást Teller Ede bölcs szavaiban…

"Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge.
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménységgel mégis, mégis hinni.
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak."

Kedves Emil, menj és járd tovább békésen utadat, de tudd, hogy bennünk is tovább élsz mindörökre!


Rosivall László
a Semmelweis Egyetem Baráti Körének elnöke




Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Monos Emil professzor úr életrajzát is megemlítő egyetemi megemlékezés a Semmelweis Egyetem honlapján található (http://semmelweis.hu/hirek/2018/11/20/elhunyt-dr-monos-emil-professor-emeritus/).


2018.11.22.

Semmelweis Egyetem Baráti Köre, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. II. em. 214. | E-mail: E-mail | Telefon/Fax: (36-1) 210-2930/56385
Titkárságvezető: Fosztóné Halász Andrea