Főoldal / Teljes névlista a-z / Scheuthauer Gusztáv

Semmelweis Egyetem Galéria

 

Scheuthauer Gusztáv

 

(Tőketerebes, 1832 - Budapest, 1894)

Gimnáziumi tanulmányai befejeztével Benedek-rendi papnövendék lett, de egy év múltán kilépett és orvosi tanulmányokhoz fogott a bécsi Orvoskaron. Oklevelét 1861-ben szerezte, de már 1860-tól második segéd volt Karl Rokitansky mellett. Öt év múlva első segéddé lépett elő, miközben helyettes törvényszéki boncnokként is működött. Ekkor már igen látogatott előadásokat is tartott élet- és kórszövettanból. A 60-as évek vége felé magántanári habilitációt szerzett Bécsben, ráadásul a szóbeli értekezlet elengedése mellett. 1870-ben a brünni (ma Brno) országos közkórház boncnokává nevezték ki, de itthoni befolyásos ismerősei biztatására hamarosan kérvényt nyújtott be Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felajánlva szolgálatait a kórbonctan oktatása terén. Tanszéki pályázatában Genersich Antallal került versenybe. A kar és az egyetemi tanács egyértelműen Genersichet támogatta, Eötvös 1870. augusztus 3-án mégis Scheuthauert nevezte ki a kórszövettan nyilvános rendkívüli tanárává, aki magával hozta tanszékére bécsi készítmény-gyűjteményét is. 1871-ben a Szent Rókus kórház boncnoka, egyúttal törvényszéki boncnok is lett. Emlékezetes szerepet játszott a híres tiszaeszlári perben mint a védelem egyik szakértője. A vád elejtésére az ő szakvéleménye alapján került sor. Arányi Lajos nyugdíjba vonulásakor 1873-ban megbízták a kórbonctan előadásával is. 1874. február 27-én nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Kora egyik utolsó polihisztoraként tartották számon. 1881-ben elmélyült művészettörténeti tanulmányt írt a Louvre-ban őrzött Germanicus-szoborról, illetve ő fogalmazta meg választékos latinsággal a kar üdvözletét, melyet 70. születésnapja alkalmából Rudolf Virchowhoz írtak. Kivételesen képzett, iskolateremtő tanáregyéniség volt. Szoros értelemben vett tanítványai közül tizenketten érték el az egyetemi rendes tanárságot. Pályafutása váratlanul és idő előtt szakadt meg egy 1894. január 28-án történt szívroham következtében. /kép lelőhelye: SOTE-levéltár 318. fond/