(Nagyvárad, 1865. szeptember 30. - Budapest, 1941. december 8.)

Dékán: 1914/15 - 1915/16

Neves nagyváradi szemész dinasztia sarja. Nagyapja, Grósz Frigyes a nagyváradi szemkórház alapítója, édesapja Grósz Albert, fia Grósz István volt. Középiskolát szülővárosában végzett, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be. Orvosi oklevelét 1887. november 12-én kapta, majd december 16-án középiskolai egészségtan-tanári képesítést is szerzett. Felavatása után, 1888 januárjától augusztusig külföldi tanulmányutat tett, majd hazatérése után Schulek Vilmos professzor szemklinikáján kezdett dolgozni előbb gyakornokként, majd tanársegédi, később adjunktusi minőségben. 1893-94-ben professzora távollétében a klinika igazgatóhelyettesi teendőit is ellátta. Az 1894/95. tanévben magántanári habilitációt tett az elméleti és gyakorlati szemtükrözés tárgykörben. 1900-ban nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott. 1903-ban trachomaügyi kormánybiztos lett, s ebbéli minőségében sokat tett a Tisza Kálmán idejében hozott trachomatörvény korszerűsítéséért és a népbetegségnek számító fertőző kötőhártya-gyulladás, a trachoma visszaszorításáért. Tisztségét 1918-ig töltötte be. Munkabírása legendás volt. Egyetemi munkája mellett 1900 és 1904 között előbb a Szent János, majd a Szent István, illetve a Szent Rókus kórházak szemész főorvosi feladatait is ellátta. Schulek professzor elhunyta után, 1905-ben ő vette át a klinika irányítását, mely feladatot 1936-ban történt nyugdíjaztatásáig látott el. 1908-ban ő terveztette meg Korb Flóris és Giergl Kálmán építészekkel a klinika Mária utcai új, korszerű épületét, melynek akkoriban külföldről is csodájára jártak. A szemészet több ágával, diagnosztikával, patológiával, sebészettel és terápiával is eredményesen foglalkozott. Behatóan vizsgálta a degeneratív szemlencse-elváltozás (cataracta), a glaukóma, a szivárványhártya- (iritis) és a szaruhártya-gyulladás (keratitis), a retinaleválás (ablatio retinae), a retinadaganat (glioma retinae), a tábeszes látóideg-sorvadás (tabes optica), a pangásos pupilla, az üvegtestgyulladás (hyalitis) kórtanát, de foglalkozott a kancsalság és a vakság patológiájával is. Több szemészeti műtéti eljárást dolgozott ki, világszerte elterjedt az öregkori szürke hályog általa bevezetett sebészeti kezelése. 1904-ben alapítója volt a Magyar Szemorvosok Egyesületének, valamint szerkesztette az egyesület folyóiratát, az Orvosi Hetilap mellékleteként megjelenő „Szemészet”-et. 1911-ben megindította az „Orvosképzést”, melynek szerkesztését 1929-ig egyedül látta el. Állandó munkatársa volt a Zeitschrift für Augenheilkunde és az Archiv für Augenheilkunde című szaklapoknak, de publikált cikkeket az Egészség, a Budapesti Szemle, az Egyetértés és a Magyar Orvosi Archívum hasábjain is. Az intézményes orvos-továbbképzés egyik megteremtőjeként 1910-től alelnöke, 1926-tól elnöke volt az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságának. 1905-től 1919-ig elnökölte a Magyar Szemorvostársaságot. Az 1930-ban alakult Nemzetközi Trachomaellenes Szervezet őt választotta első elnökévé. Több külföldi szemészeti társaságnak volt tagja: Deutsche Ophthalmologische Gesellschaft, Société Française d’Ophtalmologie, Ophthalmological Society of the United Kingdom. Emellett tiszteletbeli tagja volt a philadelphiai székhelyű American College of Surgeons-nek (1930), és a londoni Royal Society of Medicine-nek (1938). 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki. 1932-ben a lyoni egyetem díszdoktorává avatták. Iskolateremtő tanár volt, tanítványai sorában olyan kiválóságokat találunk, mint Blaskovics László, Horay Gusztáv, Imre József. Az Orvoskar dékáni tisztét két háborús tanéven keresztül töltötte be (1914-1916).

(Főbb munkái: Szemészeti diagnosztika. Bp., 1893.; A vasúti alkalmazottak látásáról. Bp. 1895.; Előadások a szemtükrözésről. Bp., 1897.; A szembajok összefüggése a szervezet egyéb betegségeivel /Hoór Károllyal/. Bp., 1900.; Az orvosképzés új rendje Magyarországon és külföldön. Bp. 1902.; A szem vizsgálásának módszerei. Bp. 1902.; A trachoma-ellenes védekezés alapelvei. Bp. 1903.; Magyarország szemklinikái, szemkórházai és szemészeti osztályai. Bp. 1904.; Az orvosképzésről. Bp. 1906.; Les facultés de médecine des universités de Budapest et de Kolozsvár /szerk./. Bp. 1909.; A szemészet kézikönyve I–III. /Hoór Károllyal/ Bp., 1909–10.; A trachoma. Bp. 1910.; A szem tuberculosisa. in: Orvos képzés, 1913.; A trachomaellenes védekezés. in: Orvosi Hetilap, 1924.; Indikation der Zyklodyalise. Heidelberg, 1924.; Előadások, beszédek, tanulmányok I–II. Bp. 1925.; Operative treatment of glaucoma. in: Arch. Ophth. 1931.; Extraction of senile cataract. Bp., 1931.; Postgraduate medical work in Hungary. Bp., 1931.)