Semmelweis Egyetem Galéria

 

Pertik Ottó

 

(Pest, 1852-Budapest, 1913)

Tanulmányait szülővárosában végezte. Még ötödévesként 2. tanársegédnek választották meg a kórbonctani tanszéken. Orvosi oklevelét 1876-ban kapta meg. Ugyanekkor lett Mihalkovics Géza tanársegédje a Fejlődéstani és bonctani intézetben, ahol 1878-ig működött. Ekkor hosszabb külföldi tanulmányutat tett, először Párizsba látogatván, ahol a kísérleti szövettan egyik megalapítója, Louis Antoine Ranvier, a Collège de France tanára mellett a szövettan finomabb módszereit tanulmányozta. 1880-1882 között Heinric Wilhelm Gottfried Waldeyer-Hartz strassbourgi anatómia professzor első segédeként működött. Ekkor ugyancsak első segédi kinevezést kapott Friedrich Daniel von Recklinghausen kórbonctani tanszékére Würzburgba, ahol 1884-ig dolgozott. Innen fél évre De Bary laboratóriumába látogatott a bakteriológia tanulmányozására. Ekkor már két meghívással is rendelkezett részben Dublinba, ahol a kórbonctani katedra és prosectori kinevezés várta, részben Párizsba, Louis Pasteur laboratóriumába. Azonban 1885-ben a budapesti Vöröskereszt-kórház meghívásának tett eleget, elvállalva az itteni prosectori állást. Hamarosan a Szent István kórház kórboncnoka lett, majd a főváros négy hónapra Berlinbe küldte ki Robert Koch-hoz, illetve a bakteriológiai laboratóriumok tanulmányozására. Visszatérte után, 1887-ben a kollokvium és a próbaelőadás elengedésével a budapesti egyetemen a zsigerek kórbonctana tárgykörében magántanári képesítést nyert. 1890. április 10-én a kórszövettan nyilvános rendkívüli tanárává, egy év múlva pedig a Fővárosi Bakteriológiai Intézet első vezetőjévé nevezték ki. 1892-ben a Belügyminisztérium megbízta az országos koleravizsgálatok vezetésével, majd 1893-ban a vidéki orvosok számára szervezett bakteriológiai kurzusok előadásával. 1894 elején, Scheuthauer Gusztáv halála után helyettesként átvette a kórbonctani tanszéket, majd 1895. július 12-én az újonnan szervezett párhuzamos tanszék igazgatója lett. Ezzel együtt kinevezést kapott a kórbonctan és kórszövettan rendes tanárává. 1899. május 5-én az MTA levelező tagjává választotta. Számos hazai és külföldi szakmai társaság (pl. Igazságügyi Orvosi Tanács, Országos Közegészségügyi Tanács stb.) tagja, jelentős szerepe volt az 1887. évi tífusz- és 1892. évi nagy kolerajárvány leküzdésében.