Főoldal / Teljes névlista a-z / Schraud Ferenc

Semmelweis Egyetem Galéria

 

Schraud Ferenc

 

(Pest, 1761. május 14. – Kismarton, 1806. március 18.)

Dékán: 1799/1800 - 1800/01

Középiskoláit Debrecenben, Kolozsvárott és Vácon végezte, majd Pesten bölcsészetet hallgatott. 19 évesen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányai mellett az angol, francia és olasz nyelvet is elsajátította. Czindery Antallal hosszabb utazást tett a magyar tengermelléken és Itáliában. Bécsben Gerard van Swieten rábeszélésére orvosi tanulmányokba kezdett, melyet Lembergben (ma Lvov) végzett el 1786-ban, de oklevelet Bécsben szerzett. Innen Szegedre ment, ahol 1790-től Csongrád és Csanád vármegyék főorvosa lett. Innen hívták meg 1792-ben a sebészek részére rendelt elméleti orvostan tanszék élére. A helytartótanács 1793. november 2-i rendelete értelmében az addig melléktárgyként előadott államorvostan (közegészségtan és törvényszéki orvostan együtt) önálló tanszéket kapott, melynek vezetésére Schraud kapott kinevezést. Az 1794-es szerémségi pestis kitörésekor tett szolgálataiért magyar nemességet, majd a bukovinai pestis elleni védekezésért királyi tanácsosi címet kapott. 1799-1802 között három tanéven át volt dékán, majd 1802-ben, amikor országos főorvossá nevezték ki, megvált katedrájától. Jelentős tevékenységet fejtett ki az 1803-as délvidéki skorbutjárvány, a dalmáciai és isztriai sárgaláz idején, valamint a kuruzslás megszüntetése, a seborvosi intézmény rendezése és a tehénhimlőoltás bevezetése körül is. Az 1806-os nyugat-magyarországi tífuszjárvány idején Vasváron maga is megbetegedett és meghalt. Más források szerint Kismartonban érte a halál.

(Főbb munkái: Opuscula rem physicam et chemicam attinentia, Diss. I. De natura aerum inflammabilium et vitalium. II. De lucis et materiae electricae similitudine. III. De origine caloris in tritis corporibus. IV. De meteoro quodam singulari, et nonnullis consectariis theoriam aurorae borealis attinentibus. Leopoli, 1785.; Beobachtungen aus der Arzneikunde. Wien, 1792.; De febribus tontamina duo. Vienna, 1797.; De febribus periodum habentibus observationes novae. Vienna, 1797.; De forensibus judicum et medicorum relationibus. In vicem introductionis ad medicinam forensem disserit. Pestini, 1797.; Elementa medicinae forensis. Pesthini, 1802.)