(Kisvárda, 1922 - Budapest, 2006 )

Orvosi oklevelét 1952-ben szerezte a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, de már 1950-től díjas demonstrátorként az Igazságügyi Orvostani Intézetben dolgozott. 1955-ben kórbonctan-kórszövettanból és igazságügyi orvostanból szakvizsgát tett. Ettől kezdve a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság mellett állandó orvosszakértőként is működött. 1959-ben az orvostudományok kandidátusa, majd 1972-ben doktora címet nyerte el. 1958. szeptember 1-jétől adjunktus, 1959. szeptember 1-jétől docens, 1969. július 1-jétől egyetemi tanár, egyben az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója egészen 1992-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Ezzel párhuzamosan megalapításától kezdve ellátta az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatói teendőit is. Több hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, illetve vezetőségi tagja (pl. Nemzetközi Igazságügyi és Szociális Orvosi Akadémia: 1967-1970 főtitkár, 1985-1988 elnök). Tagja több külföldi szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának, számos kitüntetés (pl. Szocialista Munkáért Érdemérem - 1958, 1962, Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata - 1968, 1971, Munka Érdemrend arany fokozata - 1982, Batthyány-Strattmann László díj - 1995, Professor emeritus cím - 1998) tulajdonosa. 1957-1962 között az egyetemi pártbizottság vezetője, 1966-1970 az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese, 1979-1985 között tudományos rektorhelyettes, majd 1985-től 1991-ig az egyetem rektora. Kezdeményezésére alakult meg az egyetem Baráti Köre. 2002-ben aranydiplomát kapott az egyetemtől.