Főoldal / Teljes névlista a-z / Mihalkovics Géza

Semmelweis Egyetem Galéria

 

Mihalkovics Géza

 

(Pest, 1844. január 30. - Budapest, 1899. július 12.)

Dékán: 1892/93 - 1893/94

Édesapja pesti ügyvéd volt. Középiskoláit is Pesten, a piaristáknál és az állami főgimnáziumban végezte, de párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytatott. Ezután a pesti Orvoskarra iratkozott be, ahol medikus korában két bonctani pályamunkájával is díjat nyert. Orvosi oklevelet 1869. május 2-án, sebészdoktorit 1870. július 20-án kapott, majd az 1870/71. tanév elején szülészmesteri képesítést is szerzett. Ezt követően 1871-ig Lenhossék József mellett volt tanársegéd, majd fél évig műtőnövendék Kovács József sebészeti klinikáján. 1872-ben a Schordann-féle utazási ösztöndíjjal hosszabb külföldi tanulmányútra indult. Egy-egy félévet töltött Bécsben és Lipcsében. Bécsben Schenk és Langer intézeteiben embriológiai és összehasonlító szövettani tanulmányokat folytatott és anatómiai előadásokat is hallgatott, Lipcsében Ludwig intézetét látogatta. 1873-1875 között Strassburgban, Wilhelm Waldeyer mellett volt első tanársegéd és magántanári habilitációt is szerzett. 1875-ben a budapesti orvoskaron a fejlődéstan nyilvános rendkívüli, majd 1878-ban rendes tanárává nevezték ki. Ekkor vette át a II. sz. Bonctani Intézet igazgatását. Röviddel Lenhossék József 1888-as halála után helyettesként az I. sz. Bonctani Intézet vezetését is ellátta. 1892-ben végleg átvette az I. sz. intézetet, míg saját helyére Thanhoffer Lajos kapott kinevezést. Jelentősek a here szövettanára, az agyvelő fejlődésére, az ivarszervek összehasonlító anatómiájára és az orr melléküregeire vonatkozó kutatásai. Tanársága idején szinte egész Európára kiterjedő tanulmányutakat tett. 1882 nyarát Heidelbergben, Gegenbauer intézetében töltötte összehasonlító anatómiai tanulmányokkal, majd beutazta Svájcot és Észak-Itáliát. 1894-ben az egyetem képviselőjeként vett részt a hallei egyetem 200 éves jubileumán, azután végiglátogatta Hollandia és Belgium anatómiai intézeteit. 1895-ben Svájcban, Párizsban és Londonban tett hasonló tanulmányi körutazást. 1879. május 22-től az MTA levelező, majd 1884. június 5-től rendes tagja. Két tanévben választották (1892/93, 1893/94) az orvoskar dékánjává, egyszer (1898/99) az egyetem rektorává. A szakmai közéletben is aktív szerepet vállalt. Alapító tagja volt a Budapesti Királyi Orvosegyletnek és a Közegészségi Egyesületnek, a Természettudományi Társulat örökös és választmányi tagja, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak igazgatósági tagja, a Budapesti Jogász Egyesület tiszteletbeli tagja volt. Temetésén az akkor már Berlinben oktató Waldeyer mondott búcsúztatót. Az Akadémián 1900. május 28-án Thanhoffer Lajos tartott fölötte emlékbeszédet. Ligeti Miklós készítette mellszobrát 1901. június 2-án leplezték le az anatómiai intézet kertjében.

(Főbb munkái: Sebészi köttan. Pest, 1868. /pályanyertes mű/; Az agy fejlődése. Bp., 1877, /Az MTA nagyjutalmával kitüntetve 1881-ben. Németül Lipcse. 1877./;. Általános boncztan. Bp., 1881.; A budapesti kir. m. tud. egyetem boncztani intézete, az 1882. berlini egészség- és mentésügyi kiállítás alkalmából. Bp., 1882. /Lenhossék Józseffel együtt. Németül is. Bp., 1882./; A leíró emberboncztan és tájboncztan tankönyve. Bp., 1888.; A központi idegrendszer és érzékszervek morphológiája. Bp., 1892.; Mikor és hol állíttassék fel a harmadik egyetem? Bp., 1895.; Az ember anatomiája és szövettana. Első rész. Általános szövettan és a mozgó szervek anatomiája. /Csonttan, szalagtan és izomtan/. Az új anatomiai latin műnyelv használatával. Bp., 1898.; Az ember és gerinczes állatok fejlődéstana. I. Általános fejlődéstan. Bp., 1899.; Egyetemünk sikeres működésének feltételei és szervezése. Rektori beszéd 1899. május 13. Bp., 1899.)