(Csabdi, 1935-)

1959-ben szerzett általános orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Kutatóorvosi pályáját Kovách Arisztid irányítása mellett kezdte az Egyetem ez évben alakult Külső Műtéti Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában. Ugyanitt, a későbbiekben Klinikai Kísérleti Kutató és II. sz. Élettani Intézet, majd Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet néven, kapott egyetemi tanári (1983), majd igazgatói kinevezést (1990–2000), 2005-től emeritus professor. Az Egyetem oktatási rektorhelyettese volt 1995–től 1999-ig. Az orvostudomány doktora (1982). Az NSzK-ban (1964), az SzU-ban (1965) és az USA-ban (1972–1973, 1985–1987) járt hosszabb tanulmányúton, a Wisconsini Orvosegyetem (MCW) adjunct professora 1988-tól. A neuroendokrin- és a vérkeringési rendszer irányítási folyamataival és kölcsönhatásaival, az érrendszer biomechanikájával, ill. a hypothalamusnak a reprodukció irányításában betöltött szerepével kapcsolatos kutatásokat végzett. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a vénás kapacitás-autoreguláció élettani mechanizmusainak és kóros elváltozásainak, ill. az ortosztatikus toleranciát támogató vascularis funkcióknak a feltárásával. Tagja volt az MTA Tudományetikai Bizottságának (2004-2005), az Orvosi Informatikai Munkabizottságnak pedig elnöke (2000-2011). Az Acta Physiologica Hungarica főszerkesztője (1998-2015). A Magyar Élettani Társaság főtitkára (1982–1990), majd elnöke, (1990–1998). A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztályának alapító vezetőségi tagja (1973–1998). Az International Society for Pathophysiology elnöke (2002-2006), a IV. Kórélettani Világkongresszus (ISP-2002, Budapest) szervező elnöke. A Magyar Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja (1995—2014). A Magyar Ösztöndíj Bizottság Egészségtudományi Szakkollégiumának elnöke (1990-2008). Három Európa-akadémia választott tagja. A budapesti Eötvös József Gimnázium Baráti Egyesülete elnöke 1988-tól, örökös tiszteletbeli elnöke 1999-től. A Semmelweis-év Emlékbizottság elnöke (2015). A Semmelweis Egyetem Baráti Köre 2002-ben választotta elnökéül, majd 2005-ben, 2008-ban, 2011-ben és 2014-ben újraválasztotta. Főbb kitüntetései: Jendrassik Ernő-emlékérem (1978), Szent-Györgyi Albert-díj (1995), Batthyány-Strattmann László-díj (2000), Rácz Sámuel-emlékérem (2003), Akadémiai Nívódíj (2006 és 2011), Életmű-díj (2010, Szerb Élettani Társaság), Weszprémi-díj (2010), Pro Universitate-díj (2013), K. Mátyus István-emlékérem (2014), Magyar Érdemrend Középkereszt (2015). Főbb művei: Az érfal biomechanikája (Bp., 1986); Local control of veins: biomechanical, metabolic, and humoral aspects (Physiological Reviews, 1995, Bérczi Viktorral és Nádasy Györggyel); A motiváció, az érzelem és a magatartás pszichofiziológiai alapjai (Bp., 2014, 3. kiadás). A vénás rendszer élettana (Bp., 2010, 4. kiadás, 2010-ben angol nyelven is); Hemodinamika – A vérkeringés biomechanikája (Bp., 2012, 3. kiadás, 2011-ben angol nyelven is). Összes publikációinak száma absztraktokkal együtt: 460.