(Budapest, 1929 -)

Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1953-ban nyert általános orvosdoktori diplomát summa cum laude minősítéssel. Fog-és szájbetegségekből szerzett szakképesítést 1956-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján, ahol 1953 és 1974 között gyakornokként, tanársegédként majd adjunktusként dolgozott. Több külföldi tanulmányútja során Dániában és Svédországban töltött hosszabb időt, 1967-1977 között a száj praecancerosus laesiói témakötrében WHO kollaborációs centrumot vezetett Koppenhágával együttműködésben. 1971-ben nyerte el az orvostudományok kandidátusa fokozatot a szájnyálkahártya elszarusodása-, 1978-ban az orvostudomány doktora fokozatot a leukoplakia kliniko-pathologiai jelentősége témában írt disszertációjával. 1974-ben tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést nyert a Fogorvostudományi Kar Konzerváló Fogászati Klinikájára, ebben a minőségében 1993-ig működött, fő tudományos érdeklődési köre ekkor a cariesprevenció, fluoridok és cukorpőtlókkal végzett klinikai vizsgálatok (szintén WHO együttműködésben) voltak. 1980 és 1986 között a Fogorvostudományi Kar dékánja volt. 1999 óta professor emeritusként a Fogorvostudományi Kar Orálbiológiai Tanszékén dolgozik. 1990-1996 között az MTA Orvosi Tudományok Osztályának tanácskozó, azóta állandó meghívott tagja. Elnöke volt 1991-1999 között a Magyar Fogorvosok Egyesületének, 1992-1994 között az "Association for Dental Education in Europe" egyesületnek, 2000 óta elnöke az angliai székhelyű "The Borrow Foundation" jóléti alapítványnak. Tiszteletbeli tagja az "American Dental Association" és a "European Organisation for Caries Research" egyesületeknek. Mintegy 370 tudományos közleményt, 28 könyvet ill. könyvrészletet írt, 400-nál több előadást tartott több világrészben. Főbb kitüntetései: Árkövy emlékérem (1979), Munka Érdemrend Arany fokozat (1987), MTA Eötvös József koszorú (2001), Batthyány-Strattmann László díj (2002).