Főoldal / Teljes névlista a-z / Stefanics János

Semmelweis Egyetem Galéria

 

Stefanics János

 

(Nyágova /Máramaros/, 1914. szeptember 11. - Budapest, 1982. november 19.)

Dékán: 1970/71 - 1972/73

1932-ben iratkozott be a debreceni gróf Tisza István Tudományegyetem Orvoskarára, majd 2 évfolyam lehallgatása után átiratkozott a budapesti Orvoskarra, ahol 1938. szeptember 24-én avatták orvossá. Orvostanhallgatóként 1935-től az Anatómiai és Tájbonctani Intézetben dolgozott díjtalan demonstrátorként. Avatása után ugyanitt díjtalan gyakornok 1939. szeptember 1-ig, amikor a Bakay Lajos vezette II. sz. Sebészeti Klinikára került díjtalan műtőnövendékként. 1941-ben tett műtővizsgát, majd díjtalan műtőorvosi kinevezést kapott. Dolgozott az általános sebészet, az ortopédia és traumatológia, valamint az agysebészet területén. 1935-től több alkalommal is behívták katonai szolgálatra. 1941 áprilisától decemberig, majd 1942. júliustól a háború végéig a keleti fronton, hadműveleti területen teljesített szolgálatot. 1945 szeptemberében tanársegédi kinevezést kapott előbb díjtalan, majd 1949-től díjas minősítésben. Sebestyén Gyula professzor halála után 1954. július 28 - november 13. között helyettesként vezette a klinikát. Ezután a III. sz. Sebészeti Klinikát vezette helyettesként Kudász József professzor kinevezéséig, 1955. szeptember 21-ig. Közben 1955. július 1-jén adjunktussá nevezték ki. 1956 decemberében megpályázta a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Kórháza sebész főorvosi állását, így 1957 elejétől 1958. február 1-jéig itt teljesített szolgálatot. Innen a II. sz. Sebészeti Klinikára kapott adjunktusi, majd aug. 1-jén docensi kinevezést. Klimkó Dezső professzor nyugdíjazása után megbízottként vezette a klinikát 1959. szeptember 1 - 1961. szeptember 1. között. Ekkor ugyancsak megbízott tanszékvezetőként a III. sz. Sebészeti Klinika élére állt, ahol 1964. szeptember 1-jén kapott tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést. Közben 1963. június 6-án kandidátusi fokozatot szerzett. 1974. július 1-jétől ismét a II. sz. Sebészeti Klinikát igazgatta 1982-ben bekövetkezett haláláig.

1967 – 1970 között az egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese, majd 1973-ig dékánja. Alapvető klinikai tanulmányokat közölt a fekélybetegség, valamint a tápcsatorna különböző betegségeinek sebészetéről. 1975-1979 között a Magyar Sebész Társaság elnöke volt, számos külföldi társaság is tagjává választotta. Főbb kitüntetései: Érdemes Orvos (1955), Kiváló Orvos (1960), Felsőoktatásügy Kiváló Dolgozója (1968).

(Főbb munkái: Experimental angiographic studies after damaging the veins or arteries of the inferior extremity /másokkal/. Bp. 1956.; A ductus cysticus csonk megbetegedéséből eredő panaszok cholecystektomia után /Görgő Pállal és Papp Sándorral/. Bp. 1958.; Idős korban végzett epeműtétek /Vida Ödönnel/. Bp. 1959.; A gyomor- és nyombélfekély műtéte utáni késői panaszok kóroktana és sebészi elemzése /Klimkó Dezsővel és Egri Györggyel/ Bp: 1961.; A Mondor-betegség /másokkal/. Bp. 1961.; A vékony-, vastag- és végbél nem daganatos sebészi betegségei. Bp. 1962.; Részletes sebészet 1. /szerk./ Bp. 1969.; Részletes sebészet és traumatológia 2. /szerk./ Bp. 1970.; Adatok az epeműtéteket követő panaszok kóroktanához és sebészi kezeléséhez. Kand. ért. Bp. 1962.; Sebészet. Bp. 1977., 2. átdolg. 1984.; Sebészet /Kocsis Lászlóval/. Bp. 1982.)