(Pozsony, 1773. május 11. - Buda, 1840. február 12.)

Dékán: 1809/10 - 1810/11, 1815/16 - 1816/17

Pozsonyi asztalosmester fiaként látta meg a napvilágot, eredetileg Linoschegg néven. A gimnáziumot a helybeli jezsuitáknál végezte, érettségi bizonyítványát már Lenhossék névre állították ki. Az akkoriban még csak egyetemi előkészítőnek tekintett bölcsészetet is szülővárosában végezte. Orvosi tanulmányait Bécsben kezdte, majd 1799-ben Pesten fejezte be, ahol 1799. augusztus 16-án orvosdoktorrá avatták. Magyarul rosszul beszélt, annál jobban latinul és anyanyelvén, németül. Felavatása után Esztergom vármegye főorvosává választották. 1808. szeptember 2-án magyar nemességet nyert. 1808. november 29-én kinevezést kapott a pesti egyetemhez, mint az élettan és felsőbb bonctan (szövettan) tanára. 1819-től ugyanezt a tárgyat a bécsi egyetemen oktatta tovább. Esztergom, Somogy és Pest megyék is táblabírává választották. Előkelő körökben forgott, többek között gr. Széchenyi István háziorvosa és barátja is volt. 1823-ban megkapta a svéd Wasa-rendet. Több külföldi tudós társaság (szentpétervári, berlini, göttingeni, nápolyi stb.) rendes és tiszteletbeli tagjává választotta. 1825-től országos főorvos (protomedicus Hungariae), nevéhez fűződik a himlő elleni kötelező védőoltás bevezetése. Ugyanakkor a kir. helytartóság tanácsosa, az orvosi és sebészi tanulmányok igazgatója és az orvosi kar elnöke lett. Részt vett az 1831. évi kolerajárvány leküzdésében. A betegségek kialakulásában és kezelésében nagy jelentőséget tulajdonított a lelki folyamatoknak. Az életjelenségeket a szervezet alaki és kémiai tulajdonságaira vezette vissza. Jelentős munkái főleg élettani és pszichológiai tárgyúak. Két tanévben viselte a dékáni (1809/10, 1815/16), egyszer a rektori (1817/18) méltóságot.

(Főbb munkái: Untersuchungen über Leidenschaften und Gemüthsaffekten als Ursachen und Heilmittel der Krankheiten. Pest, 1804.; Introductio in methologiam physiologiae corporis humani. Pest, 1808. /Bécs, 1810./; Physiologia medicinalis I–V., Pest, 1816 és 1818.; Darstellung des menschlichen Gemüths in seinen Beziehungen zum geistigen und leiblichen Leben. Für Aerzte und Nichtärzte höherer Bildung. I–II., Wien, 1824–25.; Taxa medicamentorum pro regno Hungariae. Budae, 1829.; Animadversiones circa curandam choleram orientalem et alias epidemicos morbos in regno Hungariae… Budae, 1831. /Magyarul és németül, Pest, 1831. olaszul Padova, 1831. és németül és olaszul Innsbruck, 1831./; Die Wuthkrankheit, nach bisherigen Beobachtungen und neuren Erfahrungen pathologisch und therapeutisch dargestellt. Pest und Leipzig, 1836.)