Főoldal / Teljes névlista a-z / Liebermann Leó

Semmelweis Egyetem Galéria

 

Liebermann Leó

 

szentlőrinci (Debrecen, 1852. november 28. - Budapest, 1926. július 20.)

Dékán: 1908/09 - 1909/10

Középiskolai osztályait a debreceni református kollégiumban, orvosi, természettudományi és kémiai tanulmányait Bécsben végezte az egyetemen és a Josephinumban. Orvosi oklevelet 1874-ben a bécsi egyetemen kapott. Még ebben az évben tanársegéd lett Innsbruckban az orvosi vegytani tanszéken. 1875-ben ugyanitt az orvosi vegytanból magántanári képesítést szerzett. 1878-ban Budapestre jött, és a Bölcsészkaron a vegytan magántanára lett. 1879-ben a m. kir. Állatorvosi Tanintézet hívta meg nyilvános rendkívüli tanárként, majd 1881-ben megbízást kapott az újonnan felállított Magyar Borvizsgáló Állomás vezetésére, mely a következő évtől Állami Vegykísérleti Állomás néven működött tovább. 1892 – 1902 között a m. kir. Chemiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatója volt. Módszereket dolgozott ki élelmiszerek tápanyagtartalmának, szennyeződéseinek meghatározására. A magyar borvizsgálat egyik úttörőjévé vált. Jelentősek embryochemiai, továbbá fehérjékre, a guajakol-próbára, kataláz-reakcióra vonatkozó kutatásai. Elméletet állított fel az immunitásról. A róla elnevezett vegyi reakció jelenleg is használatos. Szakközleményei alkalmazott mezőgazdasági és élelmiszerkémiai, valamint kémiai és közegészségtani tárgyúak. 1887-ben a budapesti Orvoskaron magántanári képesítést szerzett a törvényszéki és orvosrendőri vegytan tárgykörében. Vezetője volt a nagy millenniumi kiállítás kémiai szakcsoportjának. 1895-ben királyi tanácsosi címet, 1900-ban nyilvános rendkívüli tanári címet nyert. 1902-től haláláig a közegészségtan professzora volt. 1916-ban és 1918-ban ő szorgalmazta először a numerus clausus, vagyis a keretszám bevezetését az egyetemi felvételeknél. A dékáni méltóságot két tanéven (1908-1910) keresztül viselte. Érdemei elismeréséül 1905-ben „szentlőrinci” előnévvel magyar nemességet, 1910-ben udvari tanácsosi címet kapott.

(Főbb munkái: Der Begriff des Lebens. Innsbruck, 1876.; Grundzüge der Chemie des Menschen. Stuttgart, 1880.; Az életvegytan jelen álláspontja. Bp., 1882.; Die chemische Praxis auf dem Gebiete der Gesundheitspflege und gerichtlichen Medizin. Stuttgart, 1899.; Chemia. Tankönyv. Bp, 1900. Bugarszky Istvánnal;)