(Tergenye, 1879 - Budapest, 1946)

Orvosi oklevelét Budapesten szerezte 1904-ben. Pályája kezdetén a Szent István Kórházban Hültl Hümér professzor mellett alorvosként működött. 1912-ben Dollinger Gyula tanársegéde lett az I. sz. Sebészeti Klinikán. 1916-ban magántanári képesítést nyert a zsigerek sebészetének tárgyköréből. 1919 decemberétől kórházi főorvos, majd 1926-ban nyilvános rendkívüli tanárként kinevezést kapott az újra megszervezett III. sz. Sebészeti Klinika élére. 1930-tól nyilvános rendes tanár, 1946. június 1-jétől a II. sz. Sebészeti Klinika igazgatója. Nevéhez fűződik a helyi érzéstelenítés bevezetése Magyarországon. Mintegy 150 tanítványt nevelt, közel százezer műtétet végzett. Rektorrá az 1946/47. tanévben választották meg, de november 17-én közbejött váratlan halála megakadályozta ciklusa kitöltésében.