(Witkowitz, 1907 - Hamburg, 1985)

Gyógyszerészi oklevelét 1929-ben kapta meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd az I. sz. Kémiai Intézetben Winkler professzor mellett képezte magát tovább. Gyógyszerészi doktorátust 1931-ben szerzett „summa cum laude” minősítéssel. 1931 szeptemberétől 1933 áprilisáig a Danubius Gyógyszertárban vállalt gyógyszerészi állást. 1933 és 1937 között az Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályán dolgozott Schulek Elemér mellett. 1937. augusztus 1-jén a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban lett üzemvezető, majd 1939-től főmérnök, 1944-től az üzemeltetési és kutató laboratórium, később a tudományos osztály vezetője. 1950 októberétől ezt a feladatot másodállásban látta el, mivel az I. sz. Belklinikán docensi kinevezéssel átvette a laboratórium vezetését. Ugyanekkor nyert magántanári képesítést az akkor még egységes egyetem (ELTE) Szerves Kémiai Intézetében. 1952-ben lett a kémiai tudományok kandidátusa. Az Egészségügyi Minisztérium 1957 tavaszán az immár önálló orvosegyetemen belül Szerves Kémiai Intézetet létesített, majd december 28-án Clauder Ottóra bízták a vezetését professzori kinevezéssel. Ekkor adta fel a Richter gyárban betöltött állását is. Az intézet igazgatójaként 1977-ben vonult nyugalomba. Kitüntetései: Sztahanovista oklevél (1951), Sztahanovista jelvény (1952), Szerves Vegyipari Szakma Legjobb Vegyészmérnöke (1952), Kiváló gyógyszerész (1965).

/kép lelőhelye: SOTE-levéltár 49. fond/